A várakozás művészete

A mai modern ember állandóan azt éli meg, hogy minden és mindenki (így ő maga is) pótolható, lecserélhető, eldobható – és ettől szenved. Már nincs meg az ősi tudása, mély meggyőződése, hogy Isten egyedinek és megismételhetetlennek alkotta őt.

A mai ember szeretne különleges lenni, szeretne valamilyen módon kitűnni az arctalan tömegből, ezért türelmetlen. Elkezd vásárolni – bármit, amitől azt reméli, hogy kicsit is érdekessé teszi. A pénzért vett egyediségnek viszont megvan az a hátulütője, hogy egy bizonyos összegért bárki más ugyanúgy hozzájuthat, és ettől a dolog éppen a lényegét veszíti el, már nem lesz annyira különleges.

A felnőttkori infantilizmus legbiztosabb jele az, ha valaki képtelen várni, és minden azonnal kell neki. Az okos marketingesek ki is használják ezt. Az impulzív vásárlót a média- és reklámelemzésekben a legfőbb értéknek tekintik, pedig valójában jellemhibáról van szó: az ilyen ember a helyszínen nem képes ellenállni a csábításnak, s így olyasmit is megvesz, amit otthon általában megbán. Áldozatul esik annak a remekül kitalált mechanizmusnak, amelyben felkeltik a vágyat, és igyekeznek minél hamarabb ki is elégíteni. A vevőt nem szabad megvárakoztatni, hiszen ha elmúlik a varázs és lehull a hályog, rájöhet, hogy neki tulajdonképpen nincs is szüksége arra a dologra.