„Hálás vagyok a jó Istennek, hogy megajándékozott ezzel a lelkinappal. Teljes mértékben feltöltődés, és egy sokatmondó tapasztalat volt az Úr Jézus kegyelméből. Két megerősítő gondolatot emelnék ki, ami leginkább megérintett: legyünk munkatársai Istennek gyermekeink életének fejlődésében, illetve ne fáradjunk bele tenni a jót az életükben, mert ha kitartunk, az áldásokban gazdag lesz. Számomra ez egy bátorítás, útmutatás az Úrtól, hogy kitartsak azok mellett a nevelési alapelvek mellett, amelyeket alkalmazok, és ez által Istennek tetsző módon élhessem meg az édesanyai hivatásomat.”

„A lelkinap énidőt, lelki fejlődést, megerősítést jelentett, hogy édesanyának lenni a legcsodálatosabb, legszebb dolog a világon. Erőt merítettem a tanúságtételekből, a beszélgetésekből, és feltöltődve, szívembe hálával tértem haza a családomhoz.”

„Mindig feltöltődést jelentenek számomra az ilyen lelkinapok. Megnyugtató hallgatni az édesanyákat, akik hasonlóképpen küzdenek a mindennapjaikban a család, a gyerekek, a háztartás és esetleg a házon kívüli munka megszervezésével. Mindezt úgy, hogy közben az Isten útján is próbálnak járni. Jó hallgatni a tanúságtételeket, ahogy az édesanyák őszintén vallanak a nehézségeikről és a tapasztalataikról. Sokat jelent nekem hallani azt, hogy ha Istennel kezdjük a napot vagy beépítjük a személyes imaidőt a mindennapjainkba, akkor könnyebb kezelni a nap kihívásait, mert segítve vagyunk az Úr által. Erre érzek én is egy ideje hívást. Ami a legjobban megmaradt ebből a napból: nem baj, ha kilógunk a sorból a hitünk miatt, mert „csak a döglött halak vitetik maguk az árral, az élők az árral szemben úsznak!” És az is, hogy jó magokat vessünk a gyermekeink életébe! Köszönöm a mennyei Atyának, hogy ott lehettem, és köszönöm a szervezőknek a kitartó és odaadó munkájukat, amivel mindig éreztetik, hogy Isten szeretett leánya vagyok! Dicsőség az Úrnak!”

„Nagyon sokat kaptam lelkiekben, és a gyerekeink nevelése kapcsán, ami még jobban megerősítette a jó Istennel való kapcsolatomat. (bizalom, ráhagyatkozás, alázat). A papbácsi szavai is megragadtak: engedjük, hogy a jó Isten szeressen, hogy ezáltal sugározzuk a szeretteinknek a szerető Istent.”