Az ajándékozás lényege
Itt az ajándékok ideje – hirdetik itt is ott is a bevásárlóközpontok óriásplakátjai, a rádió- és tévéreklámok. És valóban: gyakran látni ezekben a napokban ajándékdobozokat, óriási plazmatévéket cipelő, az áruházak alkalmi árleszállításait szigorúan követő, vásárlási láztól égő „angyalokat”. Mi az ajándékozás igazi értelme? Találunk-e valamit, ha bepillantunk az ajándékhegyek mögé?
Tanuljuk meg a várakozást!
Az ajándékozás, adományozás rítusa eléggé összetett. Valami, ami az enyém, valami, amit a pénzemből, a munkámra szánt időmből különítek el, valami amit megvásároltam, vagy esetleg elkészítettem és most neked adom. Mert meg akarlak örvendeztetni vele.
Az ajándékozásban különböző üzenetek találkoznak: az ajándékozás, a kérés, az adni és kapni. Gyakran a tárgy maga a legegyszerűbb, engedelmeskedik egy tudatalatti kérésnek: helyrehozni, megjavítani a személyek közötti kapcsolatot, ahol az elromlott, sérülést szenvedett.
Fontos, hogy az ajándék önzetlen legyen! Mert gyakran előfordul, hogy nem az, az ajándékozó elvár valamit cserében. Jézus is megjegyzi: „Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is.” (Lk 6,38)
Időnként a szülők is próbálkoznak, hogy hátha tudnák helyettesíttetni magukat a „dolgok”, a drága ajándékok által. Talán sikerül is nekik, de amikor a gyermekek úgy nőnek fel, hogy vágyaikat, érzelmeiket kielégítve látják az ajándékozott tárggyal, akkor isteníteni, bálványozni fogják a tárgyakat, a kapcsolatok kárára. A megismételt kérdés – „Apa, ne felejtsd el megvenni nekem azt a telefont, amit már régóta szeretnék!” – helyett jobban hangzik ez a kérés: „Apa, gondolj rám!”
Egy közvéleménykutatási eredmény szerint az öt és tizennyolc éve közötti gyerekeket, fiatalokat a legnehezebb megajándékozni, mert vagy mindenük megvan, vagy olyan dolgokra vágynak, amelyekre a szüleiknek nem telik.
Az ajándék gyakran a legegyszerűbb és legtermészetesebb módja annak, hogy ezt a kérdést leegyszerűsítsük. Gyakran azért ajándékozunk, mert e gesztus nem kér sokat, csak pénzt.
A mai szóhasználatunkban az ajándék elég gyakran csereakcióvá válik, tárgyak felsorakoztatása lesz. A szülők és gyermekeik között megszűnik a lehetőség a párbeszédre, a kölcsönös megértésre. Egy csereakció ördögi köre indul be, és a sok díszes csomagon túl, az ajándékhalmok alján elrejtve, fényes, csillogó ezüst és aranypapírba csomagolva ott bujkál a magány, a szeretetlenség és a közöny.
Ajándék - a legnagyobb
Ugyanakkor létezik egy ajándék, a legnagyobb szeretet jele. Ez önmagunk ajándékozása, a ráfordított idő és a jelenlét. Ez a legszebb ajándék, amit adni lehet, a fizikai jelenlét, amikor a házastársaknak és a gyerekeknek szükségük van egymásra.
Karácsony idején és az ajándékozások során jó alkalom nyílik a szeretet kölcsönös kifejezésének megélésére. Természetesen az is jó lenne, ha mindez ne pusztán a Karácsonyra korlátozódjon, hanem a mindennapokban is jelen legyen, hiszen mindannyiunknak lételeme az együttlét és a szeretet élménye.
Kertész Tibor
Borítókép: © Canva Pro
Facebook
Twitter
WhatsApp
Email
Print
ADOMÁNYOD FENNMARADÁSUNKAT BIZTOSÍTJA
A Családpásztor Evangelizációs Szolgálatot jelenleg teljes egészében adományokból próbáljuk fenntartani. Ha teheted, támogass minket!
KÖSZÖNJÜK!
2022 © Családpásztor Evangelizációs Szolgálat
Impresszum | Médiaajánlat | Jognyilatkozat | Adatkezelési tájékoztató
198