„Újítsátok fel mindenekelőtt a hitoktatást a családban.
A szülők Isten előtt felelősek nemcsak a gyermek testi, hanem még inkább a lelki életéért.
S a nevelés elsősorban a szülők feladata, az iskola csak kisegít… meg kell, tehát, kezdeni otthon is a gyermekek céltudatos vallási nevelését. A szülő bizonyos értelemben papja a családnak.
A gyermeknek, mihelyt az első szavakat formálni kezdni, a szülő vezetésével kell megtanulnia
a keresztvetést, s a hogy értelme nyílik az ismert imákat, a hit elemeit,
az Úr Jézus életének egyes mozzanatait, a parancsolatokat, az Anyaszentegyház szentségeit.
Ha még ehhez járul az, hogy a szülők a gyermekekkel együtt mondják a napi imákat,
együtt mennek szentmisére, közösen olvassák a Szentírást,
a gyermek a családból a legnagyobb kincset, egész életére szóló olyan útravalót visz magával, amelyért a szülőket haló poraikban is áldani fogja.”
(Márton Áron püspök: 1946. évi II. sz. körlevél)