„Nagy hálával tölt el minket, hogy részt vehettünk ezen az eseményen fiatal hazáspárként. Fontosnak tartjuk, hogy mint minden területen az életünkben, a házasságunkban is sikeresek lehessünk. Ez az alkalom megerősített minket abban, hogy fontos részt venni hasonló eseményeken, foglalkozni egymással és a házasságunkkal, amit Istent ajándékaként kaptunk. Nagyon elgondolkodtató tanúságtételeket hallhattunk, amiket építőkövekként használhatunk saját életünkben. Különösen tetszett, hogy többen elmesélték a saját történetüket és más-más nézőpontból hallhattuk az esemény tematikáját. A különböző játékok és beszélgetések felidéztek és megerősítettek olyan érzéseket, amiket nem minden nap élhetünk át. Leginkább a lelkinap mottóját visszük magunkkal: „Isten szeretett gyermeke vagyok!”, és ennek tulajdonságait beépítjük az életünkbe, mint például az alázatosságot és a ráhagyatkozást. Jó érzés volt egy olyan napot együtt tölteni, ahol csak egymásra kellett figyelnünk és a Jóistenre. Buzdítani szeretnénk a fiatal házaspárokat, hogy legyenek nyitottak az Istennel való közös kapcsolatra és az ehhez hasonló alkalmakra.”

„A házasoknak meghirdetett hétvége feltöltődés volt számunkra. Már az elején a dicsőités és a párunkra való ráfigyelés megindított és megindultak a könnyeink is. A tanítások megérintettek, és elhoztuk útravalónak, hogy emlékeztessük magunkat: nem akárkik vagyunk, hanem Isten gyermekei. A csoportos beszélgetés során igazán értékes emberekkel ismerkedhettünk meg. Nagyon jó, hogy volt lehetőség szentgyónásra és szentségimádásra, a nap méltó befejezése a szentmise volt. Mi úgy éreztünk magunk, mintha „töltőre tettek volna": jó volt együtt tenni valamit a házasságunkért es és e gyütt lenni. Köszönjük szépen ezt az szép napot!”

A lelkinap frissességet hozott számunkra, hiszen egy egész napot épülésünkre fordítottunk: megerősödtünk istengyermeki identitásunkban a Laci atya tanítása és a tanuságtevő házaspárok példája által. Inspiráló volt kapcsolódni más házaspárokkal a kiscsoportban, illetve letenni a terheinket, megkötözöttségeinket a dramatikus táncban, majd a szentségimádásban és a szentmisében.”