Lassítsunk, vágyakozzunk, várakozzunk

Jó, ha a gyermekeink már időben megtanulják, hogy nincs szükségük mindarra, amit megkaphatnának, és nem kell mindenütt ott lenniük, ahová elmehetnének. Az apró lemondások az akaratuk edzését szolgálják. Ha megértik, hogy nem csak önmegtagadásról, örömtelen cselekedetekről van szó, hanem pozitív értékek is rajtakaphatók a „feladatban”, maguk is szívesen vállalják.

A kora tavaszi eper és az első cseresznye a legdrágább a piacon, de pár héttel később már jobb ízű és olcsóbb is. A paradicsom is finom, de télen jól helyettesíthető az ősszel eltett savanyúsággal. Annak az ajándéknak is sokkal jobban tudunk örülni, amelyre már várakoztunk egy kicsit. Amikor arra várunk, hogy élvezhessük, az örömünk is növekszik.

Gyakorlással erősíthetjük emlékezetünket, testgyakorlatokkal edzhetjük izmainkat, de a lemondások, várakozások sokkal többet adnak az akarati tréningnél: az én-ről a te-re irányítják a figyelmet. Aki a másik emberre irányítja tekintetét, az nem nézhet egyúttal önmagára és a maga kívánságára.

Gyakorlással erősíthetjük emlékezetünket, testgyakorlatokkal edzhetjük izmainkat, de a lemondások, várakozások sokkal többet adnak az akarati tréningnél: az én-ről a te-re irányítják a figyelmet. Aki a másik emberre irányítja tekintetét, az nem nézhet egyúttal önmagára és a maga kívánságára.
Egy babát, két plüssállatot intenzívebben lehet szeretni és gondozni, mint tizenkettőt. Aki gyermekkorában megtanulta, hogy megelégedjék az „egy” kiválasztásával, az majd később is tudja a világ javait értékelni és tud válogatni köztük. Nem a dolgok uralkodnak majd felette, hanem ő fogja azokat uralni. Az emberi kapcsolataiban is jobban értékeli majd az „egy” feleséget vagy férjet, az „egy” igazi barátot.