Öt dolog, amit jó, ha elmondtok iskolába induló gyermekeiteknek
- Gyermeknevelés
- 2023.09.10.
- 19:55
Felnőttként többnyire megválogathatjuk, hogy kikkel töltjük a napjainkat: próbálunk többnyire olyan emberekkel együtt lenni, akiket kedvelünk, akik segítenek a boldogulásunkban, vagy mi segíthetjük őket.
A gyermekeink azonban nem mindig ilyen szerencsések: ilyenkor, az új tanév elején, bekerülnek egy osztályba, több tíz más, különböző személyiségű diákkal együtt, akikkel vagy sikerül harmonikusan együtt élni, vagy pokollá tehetik egymás életét. Ez az az átmeneti időszak a gyermekkorból a felnőttek világába, amit nagyon ritkán úsznak meg fájdalmas élmények, megsebződések nélkül.
Szülőként tudjuk, hogy lehetetlen tökéletes környezetet teremteni gyermekeink számára. „Ez van, ezt kell szeretni. Ilyen a világ, ilyen környezetben élünk” – mondják is sokan. Azonban legalább megpróbálhatjuk, hogy az iskolai környezetüket jobbá tegyük azáltal, ha felkészítjük, felvértezzük őket arra, ami ott várhat rájuk. Megtanulhatják, hogy több melegséget, figyelmességet adjanak és ezáltal jó kapcsolatokat alakítsanak ki.
1. Mondjuk el gyermekeinknek, hogy néhány osztálytársuk mérhetetlen fájdalmat élhet át.
Olyan problémákkal kell megküzdniük nap mint nap, ami a felületes szemlélő számára fel sem tűnik. Nehézségeik oka a stressz, amit egy olyan környezetben tapsztalnak, ahol durván és elutasítóan viselkednek velük – a leggyakrabban épp azok, akiktől a legtöbb szeretetet remélhetnék.
Előfordulhat, hogy a nyár folyamán egy-egy osztálytárs valamelyik szülőjét, közeli hozzátartozóját veszítette el. A másik gyermek talán épp megtudta, hogy a szülei válnak. Valakit talán elárult a legjobb barátja, vagy kirekesztették egy baráti társaságból. Valakinek lehetett olyan sérülése vagy műtétje, ami miatt el kellett hagyni a kedvenc sportját. Másvalaki talán a depresszió szélén áll, sötét gondolatokkal vagy szorongással küszködik. Valaki ijesztő diagnózist kapott a családban, és senki sem tudja, hogy hogyan tovább…
Mondjuk el gyermekeinknek, hogy soha nem tudhatják, osztálytársaik mivel néznek szembe, ha valóban ismernék társaik életének teljes történetet, meglepődnének.
2. Figyelmeztessük őket, hogy ne ítélkezzenek. Bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy már csak egy lépés választja el a szakadéktól.
Csábító lehet megítélni valakit a cselekedetei, a hibái alapján, de ha erkölcsileg felsőbbrendűnek érzik magukat, akkor csak egy még nagyobb bűnbe, a gőg bűnébe esnének. Pál apostol így figyelmeztet: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Kor 10,12) Péter apostol pedig arra bíztat: „egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” (1 Pt 5,5)
A gőg ellentéte az alázatosság, amelynek nyomán együttérzés, kiengesztelődés és barátság születik.
3. Bátorítsuk gyermekeinket arra, hogy ne higgyenek el mindent.
Néhány osztálytársuk pletykákat fog terjeszteni róluk, néhányan hazudni fognak nekik, összekeverik a tényeket a vágyaikkal, ezért féligazságokat mondanak majd, megint mások talán csúfolni fogják őket.
Nem minden pletyka igaz, ezért fontos, hogy ellenőrizzék a forrásokat. Alapszabály, hogy aki másokról pletykákat terjeszt, az ugyanúgy fog róluk is pletykálni a hátuk mögött. És ahelyett, hogy csatlakoznának valamelyik táborhoz, legyenek készek kiállni vagy cselekedni azért, amiről tudják, hogy helyes és igaz.
4. Nem kell mindenkivel a legnagyobb barátságban lenniük, de azért lehetnek kedvesek és legyenek is.
Senki sem kerül jó viszonyba valakivel, csak mert találkozott vele egyszer-kétszer, és ez így van rendjén. De bátorítsuk gyermekeinket arra, hogy legyenek kedvesek az osztálytársaikkal, még akkor is, ha nem a legjobb barátok. Az emberek változnak, érnek és felnőnek, néhány ember, akiket most még alig ismernek, később jó barátaikká válhatnak. Legyenek készek új baráti kapcsolatokra, ne égessenek fel hidakat!
5. Mondjuk el gyermekeiknek: húsz év múlva az osztálytársaik vagy mosollyal az arcukon, vagy gombóccal a gyomrukban emlékeznek majd rájuk.
Meséljünk nekik a diákéveinkről, beszéljünk nekik azokról az társainkról, akik hatással voltak ránk az iskolai évek alatt. Az osztálytársak általában nem felejtik el, hogy hogyan bántak egymással, ezért figyelmeztessük gyermekeinket, hogy vigyázzanak a kimondott szavakra és a cselekedeteikre. Tudniuk kell, hogy minden nap megvan a lehetőségük segíteni, bátorítani egymást, olyannak szeretni a másikat, mint amilyen. Több, már felnőtté érett volt diák megbánta, hogy gonoszul viselkedett, kirekesztő volt és csúfolódott. Mondjuk el gyermekeinknek, hogy ha kedvesek, elfogadók lesznek, azt soha nem fogják megbánni.
Az új tanév szépsége abban rejlik, hogy mindenki tiszta lappal kezdhet. Az új kezdet lehetővé teszi, hogy tanuljunk a múltból, és folyamatosan növekedjünk a jó tapasztalatainkra alapozva.
Segítsünk gyermekeinknek, hogy felfedezzék magukban annak a képességét, hogy pozitívan befolyásolhatják osztálytársaik életét, hogy kiállhatnak a jó érdekében, fényt és reményt hozva osztálytársaik életébe, akiknek épp akkor a legnagyobb szükségük lenne arra
Kertész Tibor
Fotó: © Canva Pro
Tetszett ez az írás? Ha igen, add tovább egy megosztással!
Facebook
Twitter
WhatsApp
Email
Print
2022 © Családpásztor Evangelizációs Szolgálat
Impresszum | Médiaajánlat | Jognyilatkozat | Adatkezelési tájékoztató
