„Kiváló alkalom volt, megvizsgálni a különbözőségeinket, szembesülni ezeknek az előnyeivel/ hátrányaival a Jóisten jelenlétében. Építő kritikákat tudtunk egymásnak mondani, és meghallgatni. Különösen örültünk annak, mikor szembesültünk azzal, hogy több területen egységet alkotunk. Felüdítő és ugyanakkor elgondolkodtató volt az atya előadása.”

„Köszönet és hála van bennem azért, hogy ezen szombat mellett döntöttem, hogy igent mondtam a meghívásra. Amikor a feleségem mesélt erről a lehetőségről, vonakodtam, hiszen nem láttam nagy értelmét ezen a programon résztvenni. Úgy gondoltam és éreztem, hogy „ide mind mehetünk és jöhetünk...ha nem veszed figyelembe azt ami nekem fontos..." Mégis pislákolt bennem a remény, hogy hátha mégis történik valami, ami megragad és az épülésünkre lesz. Nem akartam elvárásokkal lenni, csak annyit kértem az Úrtól, hogy legyen az Ő áldása ezen a napunkon, és együttlétünkön. Az utunk lefele elég csúsztatott volt, reggeli dolog, sorompó, és egy felpattanó kövecske, ami megrepesztette az autónk szélvédőjét... Feszült voltam, viszont arra a békére gondoltam, amivel Istenre hagyatkoztam a döntésem meghozatalakor. Zsolt atya tanítása tartalmazta a mélységeket és magasságokat is egyben, egyszerűen bölcsességtől átitatott »életszaga« volt.” (Albert) „Sokat jelentett a lelkinap, mert segített, hogy együtt menjünk előre, egymás kezét fogva, ne csak egymás mellett párhuzamosan élve. Ráébresztett, hogy még különbözőségeinkben is mennyire Isten akarata van jelen, és hogy ezekre mind Isten ajándékaként kell tekintenünk, hogy ne szenvedés legyen a házasságunk. Ne elvárjak, hanem azonosuljak a társam érzéseivel, gondjaival, gondolataival. Jó volt átbeszélni és ráismerni azokra a természetesnek tűnő dolgokra is a közös életünkben, ahol egységben voltunk, vita nélkül és talán eszünkbe se jutott ezekért hálát adni. Ilyen dolog volt pl. az is ,amikor nevet választottunk gyerekeinknek. Nem kellett napokon át vitáznunk, valahogy egyszer átbeszéltük, és mindkettőnknek tetszett az a név. Az üzenet amit egyben Isten kegyelmi ajándékának éltünk meg, hogy a különbözőség nem egy átok, hanem áldás. Ezt hallva úgy éreztem, hogy leesik valami nehéz súly rólam és megkönnyebbülve, örömmel fellélegzek. Ezen élményünket színezték a hiteles, mély tanúsàgtételek, és páros beszélgetéseink. A szentségimádással és szentmisével zárva hálásak voltunk egymásért, a házasságunkért és értetek, szervezőkért. Példaként pedig Jézusnak az a szeretetteljes viselkedése van szemeink előtt, ahogyan rátekint az őt körülvevőkre és nem akar senkit megváltoztatni, hanem az Ő elfogadó szeretetének köszönhetően mindenki szabadon dönti el ,hogy elhagyja régi életét és Neki szolgál. Megerősödött bennünk még a hármas kötelékünk fontossàga , tudatosabbá vált, hogy mekkora ereje van a házasság szentségének. Van az a pillanat amikor Isten nem enged el - vissza ránt - csak merni kell felé fordulni. Köszönjük hogy ilyen programokat szerveztek számunkra! Reméljük Isten kegyelméből még részt vehetünk sok alkalommal, hogy egyre inkább egységben tudjunk élni.” (Andrea)

„Hosszú idő után ismét sikerült részt vennünk a házasságunkat is ápoló eseményen. Egyénenként és házaspárként is szükségünk volt erre az "elvonulásra", és jó volt megtapasztalni a lelkinap nyújtotta ajándékokat. Nagyszerű lehetőség volt arra, hogy a páros beszélgetésben a feladatként kapott kérdésekre válaszokat keressünk és annak ellenére, hogy bizonyos felismerések akár fájdalmasok is voltak, ezek elengedhetetlenek ahhoz, hogy növekedjünk az egységben. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen lelkinapok megadják a megfelelő keretet ahhoz, hogy olyan témákra, problémákra reflektáljunk, amikre a mindennapi pörgős hétköznapokban nincs lehetőség.”

„Fontosnak tartjuk az ilyen jellegű lelki napokat, mert ilyenkor közelebb kerülünk egymáshoz és a Teremtőhöz. Mindig hatalmas élmény, ahogyan egy-egy előadás vagy tanúságtétel rávilágít házasságunk azon pontjaira, ahol jól működünk, vagy ahol dolgoznunk kell rajta. Azt éreztük, hogy sosem lehetünk elég hálásak, amikor egyetértés van köztünk, és magától értetődő az egység. Bár tudatosítottuk különbözőségeinket, és próbáltunk ráhangolódni egymás működésére, mégsem éltük meg eddig ekkora ajándékként. Ahogyan Zsolt atya fogalmazott: ezek házasságunk igazi nagy feladatai, kihívásai. Hiszen Isten a házasságban két embert oly módon "összevart", hogy megmaradjanak különbözőnek, és mégis egynek.”

„Nagyon hálásak vagyunk, hogy újból részt vehettünk ezen a csodás lelkinapon. Ilyenkor mindig lelkiekben feltöltődve, megújult erővel térünk haza. Ilyés Zsolt atya szavai, gondolatai nagyon megérintettek. Öt kisgyereket nevelünk, és a gyerekneveléssel kapcsolatban eléggé különbözik a véleményünk. A férjem határozottabb, keményebb, míg én elnézőbb, gyengédebb vagyok a gyerekekkel szemben. De ahogy az atya is mondta, nem kell egyformának lennünk, nem ez az egység. Tudnunk kell megmaradni különbözőnek, mégis egynek! És tudnunk kell azt is, nem szabad elfelednünk, hogy ez csak Istennel együtt lehetséges!”

„Számunkra az első alkalom volt, amikor kimondottan házaspároknak szervezett lelkinapon vettünk részt. Nagyon sok ifjúsági programon jelen voltunk az elmúlt években, de ott inkább mi adtunk és idén pont a házassági évfordulónk hetében jó alkalomnak láttuk, hogy töltekezzünk. Kislányunk lassan 1 éves, így tényleg ketten tudtunk jelen lenni ezen a lelkinapon, amiben a nagyszűlők nagy segítségünkre voltak. Az egység témáját nagyon szépen kibontotta Ilyés Zsolt atya, a tanuságtételek pedig igazi példák számunkra. Nem vagyunk egyedül, Isten példát mutatott az egységben, illetve minden házasságban felmerülnek problémák és sokszor nem is gondolnánk, hogy mennyire hasonlóak, a különbség a megoldásban rejlik, hogyan is oldom meg, az egység jegyében mit teszek vagy épp mit nem. A közös beszélgetés, tánc, a megosztások mind-mind segítettek, hogy továbbra is együtt tudjunk egy szép családi életet élni, melyben ott van a Jó Isten. A napot egy meghitt szentmisével zártuk, hálát adtunk Istennek és kértük az ő áldását jövőnkre. Hála van a szívünkben a szervezőkért, köszönjük ezt a napot!”

„Vágytam arra, hogy a Kedvesemmel házaspároknak szóló programon részt vegyünk. Számunkra ez volt az első, hogy tudatosan mindkettőnkben megért a döntés, miszerint csak Mi ketten áldozzunk egy kis időt önmagunknak, házasságunknak. Bár minden évben több lelkigyakorlaton veszünk részt, a 4 éves eljegyzésünk alkalmával igazán "megajándékozottnak" éreztük magunkat. Isten különleges módon ajándékozott meg minket ezen a napon, átkarolt és megsúgta az Ő igazságait a házassággal kapcsolatosan, mint például azt, hogy Ő is különböző Isten, mert a Szentháromságban hárman vannak: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Abban is megerősített, hogy Ő minket így választott ki, úgy ahogy vagyunk, különbözőeknek. Megtanultuk, hogy a különbözőség ajándék, amely által fejlődhetünk és hogy mennyire fontos az elfogadás, a tisztelet és az azonosulás. Ilyés Zsolt Atya tanítása segített abban, hogy hogyan élhetünk különbözőségben, de mégis egységben. Az egyformaság nem egység, a párhuzamos cselekvések sem segítenek az egység megtartásában, inkább csak a konfliktusok elkerülésében. Az egység az közös kell legyen, az idő is, a "Mi" közös időnk kell legyen. Ehhez valakinek lassulnia, míg a másiknak gyorsulnia. Kaptunk új feladatokat, amely által a házasságunk meg tud majd erősödni. A házaspárok tanúságtétele és a csoportbeszélgetések által bátorítást kaptunk, hogy minden rendben van a házasságunkkal, akkor is, ha épp viharos felhő van felettünk. Egy a fontos, Jézushoz bármikor mehetünk. Különösen vártam a táncterápiát, amelyben sikerült Istent dicsőítenünk és megvallottuk egymásnak, hogy mennyire boldogok vagyunk az Ő jelenlétében. A szentségimádáson, a szentgyónáson, szentmisén újból meglepett Isten az Ő szeretetével, irgalmával. Hálás a szívem, hogy foglalkoztok a házassokkal, hiszen ha mindketten megerősödünk egyéniségükben, elhívásunkban, akkor megerősődik a hivatásunk és akkor tudjuk csak igazán, hitelesen képviselni a Mennyei Atya szeretetét. Köszönjük a Szent és Irgalmas Istenünknek és a kedves szervezőknek, előadóknak, akik készültetek erre a napra. Jézus bőségesen áldjon meg titeket!”