Térden állva harcolni gyermekeinkért, családunkért
Anyák napja előtti szombaton, május 3-án, a székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz-plébánián szerveztek lelkinapot 47 édesanyának, akik többnyire a helyi közösségből, illetve Oroszhegyről, Kápolnásfaluból, Csíkszeredából és környékéről érkeztek.
„Minden gyermeknek szüksége van imádkozó édesanyára. Függetlenül attól, hogy hány évesek a gyermekeink, szükségük van arra, hogy Isten trónja előtt hordozzuk őket. Hogy beálljunk értük a résre. Mint amikor egy város falán rés támad, és a harcosoknak oda kell állni, hogy ne törjön be az ellenség” — emelte ki tanításában Kertész Marika, a Családpásztor Evangelizációs Szolgálat munkatársa, hozzátéve: a gyermekeinkért indított „imacsatát” felfegyverkezve, kitartóan és hittel kell megvívni, közösségben más „imaharcosokkal”, a Szentlélek által vezetve és Isten ígéreteire hivatkozva.
,,Ha mi megtesszük a mi részünk, a hűséges Isten egészen biztosan megteszi a magáét” — bátorította a résztvevőket az előadó.
A marosszentgyörgyi Sófalvi Adél, illetve a székelyudvarhelyi Brustur Anna-Mária tanúságtétele, élettapasztalat megosztása abban erősítették meg a résztvevőket, hogy Isten hűséges, megbízható, mindig megválaszolja az imáinkat, harcol a gyerekeinkért. Számíthatunk rá a mindennapok kihívásaiban.
A délutáni program személyes idővel folytatódott, az ebédszünet után Péter M. Imelda ferences nővér liturgikus táncra hívta a résztvevőket.
A lelkinap szentségimádással, illetve a Tamás Huba plébános által bemutatott szentmisével zárult, aki arra biztatta a jelenlevő édesanyákat, hogy vállalt hivatásukban menjenek bátran előre az időnkénti megtorpanások ellenére is.
A résztvevő édesanyák beszámolóiból:
„Ez a lelkinap mélyen megérintette a szívemet. Mindig is tudtam, milyen fontos, hogy édesanyaként ne csak fizikailag legyek jelen a lányom életében, hanem lelkileg is, de ez az alkalom még inkább megerősített abban, hogy imában, figyelemmel és hittel kell őt kísérnem nap mint nap. Marika tanítása tudatosította bennem: Isten előtt térdre borulva harcolni a gyermekemért, családomért nem gyengeség, hanem az egyik legnemesebb, legszentebb küldetés, amit kaptam.
Megerősödtem abban is, hogy nem vagyok egyedül: más édesanyákkal együtt, egymást támogatva hordozhatjuk őket az imádságban, és együtt kérhetjük Isten áldását az életükre. A tanúságtételek maradandó nyomot hagytak bennem. Bátorító és gyógyító volt az őszinteségük, a nyitottságuk, a liturgikus tánc, a szentségimádás és a szentmise is. A nap végére csendes béke és öröm töltötte el a szívemet, mintha Isten ölelésébe érkeztem volna meg.
Hálával a szívemben és új erővel megyek tovább, tudva, hogy nem vagyok egyedül, és biztos vagyok benne, hogy minden imádság, amit a gyermekemért Isten elé viszek, láthatatlanul, de bizonyosan munkálkodik az életében” (Nagy Hajnal, Székelyudvarhely)
„Nagyon szép volt az édesanyák lelkinapja. Engem a mottó fogott meg a legjobban, mert már az életben is megtapasztaltam azt, hogy térden állva, a templom hideg kövén imádkoztam a gyermekekért, és a csoda megtörtént. Nagyon tetszettek a tanúságtételek. Különösen egy mondat ragadott meg Adéltól: „Ha a kamasz gyerekem megbánt, akkor a kicsi jön, megölel és meg vagyok vigasztalódva. Felüdülés volt a lelkemnek, hogy kimozdulhattam, és sok nagyszerű anyukával ismerkedhettem meg.” (Magyari Izolda, Oroszhegy)
„Az édesanyák lelkinapja számomra egy igazi lelki feltöltődés volt, amiért hálás vagyok. Tudom, hogy ha az Isten hív valahova, ezt okkal teszi, tanítani akar, meg akar mutatni valamit számomra. Azáltal, hogy a lelkemre helyezte, hogy az idén is részt vegyek a lelkinapon, jobb Istennel járó édesanyává akart formálni engem. A tanúságtételek nagyon sokat adtak nekem, megerősítettek abban, hogy az anya legnagyobb ereje az ima. Szüntelen imádkoznunk kell gyerekeinkért, mert az Isten válaszol rá, még ha nem is mindig úgy, ahogyan azt mi szeretnénk. Ő mindig a legjobbat akarja nekünk. Imáinkkal, mint védőpajzzsal ölelhetjük körül a gyerekeinket, és ezt nem szabad elmulasztanunk, mert „minden lehetséges annak, aki hisz” (Fábián Dusinszki Sarolta, Székelyudvarhely)
„Ami engem elsősorban megfogott, hogy mindenki olyan elfogadó volt. Először vettem részt ilyen lelkinapon, olyan jó érzés volt látni, hogy örültök, hogy én is ott vagyok. A tanúságtételek is nagyon tetszettek és megérintettek, volt olyan dolog, ami a mi családunkban is ugyanúgy megtörtént. Azzal az elhatározással tértem haza, hogy kitartóbban kell imádkoznom. Eddig is imádkoztam a gyermekekért és a családért, de sajnos csak hébe-hóba, nem volt rendszeres, nem volt következetes.” (Szász Emőke, Oroszhegy)
Tetszett ez az írás? Ha igen, add tovább egy megosztással!
Facebook
Twitter
WhatsApp
Email
Print
2022 © Családpásztor Evangelizációs Szolgálat
Impresszum | Médiaajánlat | Jognyilatkozat | Adatkezelési tájékoztató
