„Fülöp László plébános tanítása egyszerre volt mély és szórakoztató. Megerősítést kaptunk tőle abban, hogy napi rendszerességgel olvassuk a Szentírást, a Zsoltárok Könyvét, mert amikor imádkozunk, mi beszélünk a Jóistenhez, de amikor a Szentírást olvassuk, rajta keresztül maga a jóságos Isten szól hozzánk. Ebből a tanításból még az ragadott meg, hogy az ima által a Jóistenhez kapcsolódva kimondott szavainkon kenet lesz, beszédünk többé már nem üres beszéd. Ugyancsak ebből a tanításból visszük magunkkal azt, hogy a legértékesebb időnket szánjuk oda a Jóistennek amikor imádkozunk, hogy legyen a közös imára egy „lefedett időnk”, és ha elkezdjük házaspárunkkal a közös imát, abban tartsunk ki, legyen folytonossága.
A Kertész házaspár tanításából a közös ima erejét ragadnánk ki, amelynek szerteágazó gyümölcsei tudnak lenni, de innen is leginkább az éríntett meg minket, hogy a kettőnk közös imájának akkora ereje van, hogy ettől még a gonosz lélek is meghátrál.
A Vass házaspár tanúságtételéből azt emeltük ki, ahogyan ők imában randiztak, hogy találkozásaikat imával kezdték, és tisztaságukat megőrizve hívták be közös életükbe a házasság szentéségén keresztül Jézust. Ebben mi már nem tudjuk őket példával követni, de megfogalmazódott bennünk, hogy Isten segítégével erre a tiszta életre buzdítjuk a körülöttünk élő fiatalokat, akár a cserkészeten belül is.
A következő mozzanata a programnak egy félórás táncterápia volt, amelyben megtapasztaltuk, hogyan tud egy zenés tánc imává formálódni bennünk.
A kiscsoportos beszélgetésben egymást megerősítettük abban, hogy a házaspárunkkal együtt végzett közös ima egy másik létállapotba tud minket átlendíteni.
A nap utolsó mozzanata volt a szentégimádás és szentmise, ahol mélyen elhatároztuk és a Jóisten elé vittük mindazokat a tanításokat, amelyeket a nap folyamán hallottunk, kérve az Ő kegyelmét arra, hogy amit közösen elterveztünk imaéletünk előmozdítása érdekében, azt meg is tudjuk valósítani.
Dicsőség és hála elsősorban a Jóistennek a lelkinapon hallott tanításokért, tanúságtételért, a megélt tapasztalatokért, a mélységért és magasságért, hálás köszönet a Kertész házaspárnak és mindenkinek, aki ezen lelkinap megszervezésében és lebonyolításában segített.
Adja Isten, hogy minden házaspár őszinte odaadással tudjon csatlakozni a lelkinap mottójához: Imádkozzatok szüntelenül!”

„A házaspárok lelkinapja, ahol a közös imádság volt a központi téma kimagasló esemény volt számunkra! Meghitt, bensőséges nyugalmat és biztonságot sugárzó, lehetőség arra, hogy egymásra figyeljünk, a Jóistennel való kapcsolatunkat erősítsük. Annál is inkább, mert olyan életállapotban vagyunk, ami igazán megpróbálja házasságunkat, önmagunkkal és családtagjainkkal való kapcsolatunkat is: férjhez megy a lányunk és ezt a kihívást leginkább a Jóistennel töltött idő tudja széppé, felemelővé, ünneppé varázsolni! Ezért volt számunkra különleges ez a lehetőség!”

„A házaspárok őszi lelkinapja sok lelki élménnyel gazdagított bennünket. Fiatal házasokként most nyílt először lehetőségünk, hogy részt vegyünk házaspároknak szervezett lelkinapon.
A jó Isten egy új dimenziót nyitott meg előttünk és erősen megfogalmazódott a vágy bennünk, hogy ezentúl lehetõségünkhöz mérten el jussunk a jövőbeni hasonló lelki napokra.
Külön kegyelem volt számunkra, hogy ennek a lellkinapnak a házaspárok közös imája volt a témája. Nagy felismerés volt számunkra az a többször elhangzó mondat, hogy amikor imádkozunk mi beszélünk Istenhez, amikor olvassuk a Szentírást, akkor Ő szól hozzánk.
Megerősítő számunkra, hogy a közösen elmondott ima exponenciálisan segít bennünket abban, hogy azt tegyük amire a jó Isten elhívott és kiteljesedjünk benne. További útmutatót kaptunk arra, hogy hogyan tudjuk növekedni a közös imában. Végül, de nem utolsó sorban bensőséges ajandékként éltük meg a záró szentmise keretében történő egymás megáldását. ”

„Annak ellenére, hogy egy idősebb korosztályhoz tartozunk, akik már sok mindent megéltünk, és sok mindent láttunk, hallottunk, nekünk is nagyon sokat jelentett ez a nap. Például bizonyságot, megerősítést kaptunk arról, hogy különösen a páros imában, Isten áldásán túl egy erősebb köteléket, egy mélyebb Istenre csatlakozást, az egymásrafigyelés mélységeit élhetjük meg, amit megpróbálunk még gyakrabban beütemezni a mindennapjainkba.
Választ kaptunk arra is, hogy miért csak Isten, Jézus Krisztus tudja betölteni azt az űrt a szívünkben, amit legtöbbször világi dolgokkal, élvezetekkel próbálunk teletömni boldogságunk érdekében.
Rájöttünk arra, hogy közös imáinkban valójában egymásnak is megbocsájtunk és ezért maradnak együtt, akik együtt imádkoznak. Azt is hallottuk, hogy mennyire fontos az ima előtt a Szentlélekre figyelni, az Ő jelenlétét kérni, lelkünket felkészíteni akár dicsőítő zsoltárokkal vagy zenével. Megtapasztaltuk, hogy így mi is már egyből jobban érezzük magunkat.
Nagy örömünkre szolgált látni ennyi fiatal házaspárt, akik Istent keresik, vagy Istennel járnak ezen az úton, ahol az imádság, a közös ima biztosítja számukra az Úr megtartó, megbocsátó erejét.
Látván, és megtapasztalván ennek a meghitt napnak a gazdag kegyelmeit, hisszük, hogy a közös imádság által a házaspárok újjáteremtetnek Isten mérhetetlen egységében.
Megértettük, hogy fontos mindnyájunknak, hogy Istennek adjunk otthont a lakásunkban, hogy majd mi is otthonra leljünk nála és hogy szeressük Istent, mert Ő előbb szeretett minket.
Hiszünk az ima erejében és fontosságában, ezért mi is imádkozunk az ifjúságért, a fiatal párokért, hogy minél előbb megtalálják Jézus Krisztust, hogy megtapasztalják Isten mérhetetlen szeretetét.
Végszóként egy számunkra is kedves idézettel zárnánk Dr. Papp Miklós görögkatolikus atya gondolataiból: ,,ahogy az Isteni szeretet láthatatlan, s később válik láthatóvá, úgy a házastársi szeretetnek is igazi horgonya a közös láthatatlanban van.”