„Egyértelmű volt mindkettőnk számára, hogy részt veszünk a november 11-én tartott lelkinapon. Fontos szempont volt az, hogy együtt, házaspárként menjünk Isten elé, és kérjük áldását az életünkre. Az előadásban nagyon tetszett, hogy Isten igéjére volt építve, és az előadók mindennapi életével volt példázva. Különösen tetszett a figyelmeztetés, hogy ne áltassuk magunkat, és vigyázzunk az alig észrevehető csapdákra. Csúcs Péter őszinte vallomása a függőségéről elgondolkodtatott, és beszélgetésre sarkalt. Közben még számos kérdés felvetődött bennünk a házasságunkkal kapcsolatosan. Szükségünk volt arra az időre, amit kettesben, beszélgetésben tölthettünk. A lelkinap csúcspontja a szentségimádás volt, ami lehetőséget adott az elcsendesedésre Jézus Krisztus jelenlétében, és a lelki feltöltődésre, egymás megáldására. Az hogy a szentmisében magunkhoz vehettük Krisztus testét, megsokszorozta bennünk a nap kegyelmeit. Teljes lelki nyugalommal, békével, és a szeretve lenni érzésével tértünk haza gyerekeinkhez, mélységes hálával a szívünkben. Köszönjük ezt a lelkinapot!”

„A házasság természetes, magától értetődő dolognak tűnik. Pedig nem az: olyan, mint egy kibontatlan csomag, egy ajándék, ami velünk van mindig, benne élünk, de ez igen ritkán tudatosul. Számunkra azért fontosak az ilyen lelkinapok, mert ezt a csomagot segít minél inkább kibontani, tudatosítani és egymás épülésére, Isten dicsőségére „használni”. Úgy érezzük, kimondottan barátságos, meghitt légkörben kezdődött a találkozó, ez már egy jó alap volt, a „föld már fel volt szántva.” Ébresztő hatásúnak éreztük az önmagunk áltatásáról szóló tanítást. A szentírás igazságait hallgatva megértettük, hogy fontos Isten igazságaihoz ragaszkodni a házasságunk megélésében is, hiszen az Ő igéjének gyógyító, megtartó ereje van. Felszabadító volt hallani, milyen magától értetődő természetességgel került szóba a szexualitás is. Meghatározó része volt a lelkinapnak a Csúcs házaspár tanúságtétele. Ritka ilyen őszinte és hiteles, minden hamis vallásos felhangtól mentes tanúságtételt hallani. Úgy tűnik, végre az egyház kezdett rátalálni önmagára ezen a téren is -mármint a szexualitás terén-, ez a tény most így utólag tudatosult bennünk. A lelkinap csúcspontja a szentégimádás és egymás megáldása volt. Röviden: a lelkinap ajándék volt nekünk, házaspároknak, hogy mi is ajándék tudjunk lenni ezáltal egymásnak. Köszönjük!”

„Hálasak vagyunk, hogy sok idő után részt vehettünk a házaspároknak szervezett lelkinapon, ahol gyerekmentesen tudtunk tölteni egy kis időt, valójában egymásra tudtunk figyelni, mint házaspár, volt lehetőségünk ismerkedni más házaspárokkal, sétálni kettesben, erősíteni házastársi kapcsolatunkat, együtt imádkozni Istenünkhöz. Egy-egy ilyen alkalom során rájövünk, hogy mennyi mindenről fontos lenne beszélgetni a hétköznapokban. A lelkinapon alkalmunk volt elmélyülni egy-egy komolyabb témában, egymásnak elmondhattuk, melyek azok a zavaró tényezők, amelyek nehézséget okoznak a házasságunkban és azt is, hogy min kellene változtatni. Tetszettek a házaspárok tanúságtételei, melyek mély és őszinte gondolatokat tartalmaztak. A legfontosabb gondolat számunkra az volt, hogy az egyik kezünkkel fogjuk a házastársunk kezét, a másik kezünkkel pedig kapaszkodjuk a Jóistenbe, így biztosan megmarad a hármas kötelék köztünk. Nagyon feltöltött minket a páros beszélgetés és jó volt a házaspárokkal beszélgetni, akik hasonló nehézségekkel küszködnek, mint mi. A lelkinap csúcspontja számunkra a délutáni szentségimádás volt, ahol közel érezhettük magunkat a szerető és gondviselő Istenünkhöz. Köszönjük ezt a tartalmas lelkinapot, úgy kellett nekünk ez a program, mint egy falat kenyér.”

„Kölcsönös szeretettel hármas kötelékben Istennel. Második alkalommal vettünk részt ilyen lelkinapon és mindig lelkileg feltöltődve, új célokkal és elhatározásokkal térünk haza. Isten csodálatos módon ad választ a kérdéseinkre. Sokszor egy szó, egy mondat, egy tanúságtétel az, amivel formálja a lelki világunkat és válaszokat közvetít más emberek által. Jó megtapasztalni teljesen idegen párok közvetlenségét, szeretetét, barátságát és megtapasztalni azt, hogy ugyanazokkal a problémákkal és gondokkal küzdünk. De mindenkiben megvan a vágy, hogy Isten segítségével és az Ő kezét fogva, hitben és szeretetben éljük az életünket. Hála és köszönet van a szívünkben.”